Közlekedés

A távolsági közlekedésben a vonat, illetve az autóbusz játszotta a főszerepet. (Ebben az időszakban már megszokott jelenségnek számítottak a személyautók is, de az „autós turizmus” még nem volt jellemző.) A vasúti személyszállításban a turisztika hazai fellendítésére szolgáló legfontosabb lépésnek az ún. „filléres vonatok” vagy „filléres gyorsok” bevezetése tekinthető. A MÁV, az olasz „trem popular” mintájára kezdte meg a kedvezményes utazást biztosító filléres vonatok indítását, amelyek a turistaszezon áprilisi kezdetétől gyakorlatilag év végéig (a téli rossz idő beálltáig) szállították a kikapcsolódni, akkori elnevezéssel „weekendezni” vágyó utasok tömegét az ország számos jelentős városába, üdülőkörzetébe, pl. Szedegre, Esztergomba, Egerbe, Pécsre, Székesfehérvárra, Sopronba, Győrbe, Miskolcra, ill. a Balatonra. 1932-ben már igen népszerűek ezek a vonatok, Tüske Jenő MÁV osztályfőnök tájékoztatójából tudjuk, hogy a példa „ragadós volt”, a külföld is átvette, különösen a csehek, lengyelek és az osztrákok utánozták, de amíg ők vonatonként csak 200 utast szállítottak, addig Magyarországon 500-1000 fő utazott egy-egy szerelvénnyel.
 
Filléres gyorsra várakozók a pécsi vasútállomás előtt (Fotó reprodukció: Pesti András)
 
A "filléres gyors" utasai a pécsi vasútállomás előtt (Fotóreprodukció: Pesti András)
 
A célállomások pedig aprólékosan kidolgozott, rendkívül sokrétű programmal, különböző kedvezményekkel csalogatták, illetve várták az odautazókat, s egy-egy megismerésre érdemes helyszínről a hetente megjelenő, „Filléres Újság” tudósított. A pécsi eseményekhez kapcsolódva városunk is kiadott egy újságot „Filléres Gyors” címen, amely az aktuális Pécsi Ünnepi Hét programjairól, tudnivalókról, információkról, kedvezményekről, érdekességekről is tudósított, s egyben a helyi cégeket is reklámozta. Hatékonyan működött a már említett, filléres vonatokra épülő „Egy nap Pécsett” program is, amelyet a Pécsi Ünnepi Hét rendezvényeihez kapcsoltan, de attól függetlenül is meghirdettek. Ennek szellemiségét tükrözi Hamerli Antal „Egy nap Pécsett” című, 1939-ben készített, díjnyertes amatőr filmje is, amely igen értékes kordokumentum. 1936-ban egy kimutatás szerint (áprilistól októberig) 7781 fő látogatott el Pécsre a filléres vonatokkal, ebből a Pécsi Ünnepi Hét, ill. a Missa Sollemnis előadások idején pl. (két nap alatt) 2805-en érkeztek a városba. A vonatok Budapestről, Kaposvárról, Szigetvárról, Mohácsról, Szombathelyről, Szegedről, Szekszárdról, Bajáról, Bátaszékről szállították az utasokat, s a felsorolt vasúti megállókba az említett települések tágabb körzetéből pl. autóbuszokkal jutottak el az utazni vágyók. A programokon résztvevők sokféle kedvezményei közül említhetjük az ingyenes belépőket a város nevezetességeinek megtekintésére: a Misina kilátóra, a Dóm Múzeumba, az őskeresztény sírkamrákba, a Városi Múzeumba, a Klímó Könyvtárba és a Zsolnay Kerámiagyárak Múzeumába. Több napos program estén ezen kívül kedvezményes (20%-os megtakarítást jelentő) szelvényfüzetet lehetett vásárolni a szállásra és étkezésre is. A szállás-szelvény 1 éjszakára szólt a város valamelyik elsőrendű szállodájába, az étkezési szelvény biztosított egy reggelit süteménnyel, egy háromfogásos ebédet, „ozsonnát” és egy kétfogásos vacsorát, amelyet a város bármelyik éttermében illetve kávéházában igénybe lehetett venni. (Néha zenés-táncos szórakozással összekötött uzsonna – teadélután – is szerepelt a programban.) Érdekességként említjük, hogy a prospektusok és a szelvénylapok külön kiemelik, hogy „Pécsett borravaló nincs!”.
 
A turisták helyi közlekedésének könnyítését szintén fontosnak tartották. A Mecsekre autóbuszokkal ill. bérautókkal is fel lehetett jutni, különböző útvonalakat is javasoltak, leírva azt is, honnan hová, hány perc alatt, milyen költséggel lehet megtenni az utat. A Missa Sollemnis előadások idején pedig a produkciók késő esti befejezéséhez igazították a járműveket, például a Dóm alatti Erzsébet Sétánynál autóbuszok várták és vitték az állomásra a filléres vonattal hazautazókat, illetve a Széchenyi téren a bérautók (taxik) mellett külön villamosokat is forgalomba állítottak. A városban való tájékozódást mindezeken kívül cserkész ifjak segítették.
 
Az igazolványok, szelvénylapok árusítására mondhatni külön hálózatot hoztak létre, postai úton is meg lehetett rendelni, vagy személyesen megvásárolni az ország különböző IBUSZ irodáiban, a pécsi idegenforgalmi iroda budapesti „leánycégénél” a budapesti Corvin Áruházban, a MÁV irodáiban, egyes hírlapirodákban, de az árusításba bankok, könyvkereskedések is bekapcsolódtak. Természetesen helyben, Pécsett is hozzá lehetett jutni a szelvénylapokhoz, igazolványokhoz és minden egyéb tájékoztató anyaghoz, információhoz. (Pécsett az Ünnepi Héttel kapcsolatos információszerzésnek két fő helyszíne volt: az ünnepi játékok irodája a Széchenyi téren a Széchenyi Sörözőben, ill. a város idegenforgalmi irodája a városháza épületében.) A vidéki árusítás bizományban történt, utólagos elszámolással, jutalék ellenében.